Ezt a csendet te loptad belém,a néma bánatot,mely észrevétlen öl.A Duna sodor ígyhordalékokat,ahogy játszik velema lét szüntelen,kitörölhetetlen hiányoddal.A szenvedésre lepleket boríta hétköznapokmindennapos nyűgje,a hasznosnak vélt percekfolyton űzött másodpercei,a tovább gondolt, majdelvetélt remények,csak ez a csend,csak ez maradt enyém.
