Verőfény, a fű is szebben zöldell, zászlóerdő.Kezdés után nyomasztó mezőfölény, ide-oda cikázás, tért ölelő ívelések, erőtől duzzadás, tesztoszterontúltengés, mindent elsöprő lendület. Látványos, trükkös megoldások, megengedjük magunknak, ami csak belefér. Zeng-zúg az aréna, hajt előre az ezerfejű cézár hangorkánja (bevett szakzsargon), csapatszellem, egységbe forrás, mindent bele! Népi rigmusok, felváltva bíró- és ellenfélszidás anyázással, rutinból, meg jól is esik. Dominálunk, felbillen a pálya. Erőfölényünk eredményességben is megmutatkozik (szakzsargon), gólöröm, ölelkezés. Nem vagyunk tekintettel, empátiának helye nincs, férfias, kemény belépők. A kelleténél önzőbbek vagyunk. Addig kell ütni a vasat, amíg határ a csillagos ég. A második félidőre tetemes előnnyel fordulunk.Behozhatatlannak hisszük, aztán olvadni kezd. A félidő közepe táján kezdenek kiütközni a fáradtság jelei. Több a pontatlanság, csökken a koncentráció, lassul a gyorsaság. A vádliban sűrűsödik a sav, elmerevedünk, görcsös erőlködés. Meredek labdákra el sem indulunk, a passzok már nem ölelnek tért. A két legutóbbi kiugratás nem sikerült, viszont korábban volt tíz jó. Vagy csak hét, az se rossz. Nő a toleranciánk, elnézzük magunknak. Sajnálhatjuk az első félidőben könnyelműen kihagyott helyzeteket, de ami kimaradt, az kimaradt. Adott körülmények között nem tűntek rossz döntésnek, de hát körülmények voltak, ráadásul adottak, és a nosztalgia nem vezet sehová. Védekezésre rendezkedünk be, kényszerülünk. Biztonsági játék, bekkelés.Mire észbe kapunk, vesztésre állunk. Jobb, ha tudatosodik bennünk, szépítésre nincs remény. Már eldőlt, marad a tisztes helytállás, legalább, talán. Nincsenek ránk tekintettel, mondjuk mi sem voltunk anno. Sérülések, kisebbek, nagyobbak, kinél ez, kinél az, ne szisszenj oda. Egyre több az ápolás. Vigyék már ki, csak akadályoz! Folytassák már! – hallatszik. Nincs mese, Must go on. A pálya szélén, rövid, dinamikus sprintekkel már melegítenek az új arcok, a friss, tettre kész cserék. Kisandítok a cserepad felé, nem az én számom mutatják, egy kis haladék. Egyelőre. Lendületesen beállnak az elszánt tekintetű nagyreményűek.Valahogy mások, magasabbak, izmosabbak. Alig érteni a nyelvüket. Egymás között passzolnak, sebesen, technikás labdakezelés. Nekem nem adják, pedig még fel tudnék villanni, legalábbis gondolom. Önzőbbek, mint mi voltunk, úgy emlékszem. Azért néha odavetnek egy-egy alamizsna labdát. Nesze, öreg, üsd fel a mutatványosbódédat, add elő a retrót! Fekete-fehér, szuper 8-as verzióban próbálok maradandót alkotni a nekem juttatott néhány másodperces sketchben. Beidegződött a technika, a zsigereimben van, nem lehet elfelejteni, bár mintha másképpen pattanna a labda, mint azelőtt. Dekázgatás, fejen táncoltatás, mellre engedés, majd kimerülve hálás visszaszolgáltatás. Kitekintek, mi a reakció? Részvétlenség, ki se fütyülnek. Közben kiürült, közhelyesen szólva, üresen tátong a szotyolahéjjal beborított tribün. Süket csend borul a pályára, mintha üvegbúra alatt lennénk. Észrevétlenül, folyamatosan fogyunk el. Már csak lézengek, alibijáték. Most veszem észre, eltűntek a kapuk.Akkor most mire megy ki ez az egész? Talán a szabályok is megváltoztak, csak nem szóltak. A rendes játékidő a végéhez közelít, nem tudni, mennyi a hosszabbítás. Nem mintha nem lenne mindegy, már régóta nincs tét. Valaki legalább mondhatná, megtetted, öreg, ami telhető, tőled ennyi. Jólesne egy kegyes kis hazugság, elhinném. Csakhogy már senki sincs, a kispad is üres. Az eredményjelző órája megállt, mostantól minden bizonytalan. Besötétedik, kihunynak a reflektorok. Lehet, hogy itt felejtettek. Ólomlábakon, egyedül terelgetem a labdát a pályára szálló egyre sűrűbb ködben a játékidő legvégső határáig.Az átizzadt mez jéghideg páncélként tapad a testemre. Nehezékként a stoplikra ragadtak a sáros fűcsomók. Zihálok, ólomlábaimat alig bírom emelni, meg miért?Fülelek, várom a megváltó hármas sípszót. Létezik szó az időhúzás ellentétére? Vagy talán ez már egy másik meccs, csak nem szóltak. Meddig tart még? Vagy már lefújták, csak nem vettem észre?Mindegy, tulajdonképpen élvezetes meccs volt. Visszanézném, bizonyos, elkapkodott helyzeteket lassítva. Kár hogy a második félidőben egyre inkább elhatalmasodott a tulajdonképpen. De legalább az első, azt hiszem, az jó volt.
