Rita este, már az ágyban feküdtünk, mondott pár mondatot erről a szegény fiatalemberről, aki elveszett Budapesten. Mondta, mindenki őt keresi, mondtam neki, hogy ne beszéljen róla, én is hallottam, de nem tudok még erre is figyelni. Egész nap mást sem csináltam, mint az olyan, a semmiből előkerült oldalakat tiltogattam le, amelyek mézesmázos, talmi hangon aggódtak a srácért. Nem is tudtam, ennyi híroldal van, jómagam vagy ha hatot követek, onnan olvasok híreket. Már az első mondataiknál azon gondolkoztam, hogyan lehet ilyen negédesen, hiteltelenül írni. Kövess minket, lájkolj minket, cserébe az aggódó család egyedüliként nekünk nyilatkozott és te elolvashatod, rettenetes igazságok, tények, most tudtuk meg, sajnos igaz a hír, fekete zászló az iskola kapuján, a buszsofőr emlékszik, leszállította a végállomáson, nem tűnt bajban lévőnek, teniszklub-nyilatkozat.
