Járai Máté Marimama című estjének végén állva tapsol, ünnepel a közönség. Többek szeméből, bizony az enyémből is, könny gördül ki. Nem a náthától, a meghatottságtól szipognak jó néhányan. Az tudtam, hogy fenemód képes röhögtetni a közönséget, de nem gondoltam, hogy megríkat. Fájdalmasan mély csendeket teremt. Olyan pillanatokat, hogy szinte levegőt sem merek venni.
