Kevés nyomorultabb dolog van annál, mint fideszes potentátok és vizionáriusok családtagjai után koslathatni, hogy akkor most tényleg a rátermettségük alapján jutottak-e pozíciókhoz, vagy csak (mint elsőre látszik) csókosként. A feladat ugyanis teljességgel kivitelezhetetlen. A szakmai kvalitások nem érhetnek fabatkát sem abban a felépítményben, amely az utolsó szegecséig a lojalitásra épül. Egyrészt ugye ellenőrizhetetlenek. Jóhiszeműen hinnünk kellene a kiválasztásban, miszerint Németh Szilárd ének-zene tanár lánya páratlan diplomáciai képességekkel és teljes inkognitóban lett konzul Kuala Lumpurban, amint Völner Pál énekművész lánya is hasonló nemzetközi kapcsolatok-jártassággal került konzuli-attaséi állásba Bécsben. Vannak kétségeink. Ebben a velejéig rothadt patriótaszisztémában csak kínosabbnál kínosabb beszélgetések csenghetnek a fülünkben, például hogy: Édes Petikém, mi volt Vologyánál Moszkvában, meg aztán itt van az én lányom, imád utazni, és szeretné Malajziát/Ausztriát megismerni egészen közelről, de ilyen IBUSZ-utat nem találtunk neki, van-e ötleted, testvérem?
