Miből finanszírozza magát az Iszlám Állam?
Az Iszlám Állam bevételeiről szóló diskurzusok a legfőbb forrásokként egyes arab donorokat, az olaj- és gázbevételeket, az adókat, a műtárgyak értékesítését stb. említik. Az Aymenn al-Tamimi által végzett kutatás azonban sokkal inkább ezen források egyenkénti jelentőségével foglalkozik, és kulcsfontosságú összefüggésekre világít rá.
A kutatás szerint a 2014. december 22. és 2015. január 22. közti időszakban az olaj értékesítése az Iszlám Állam bevételeinek mindössze 27,8 százalékát adta, miközben Deir al-Zor tartományban találhatók a "legnagyobb olajüzemek Szíriában", állapítja meg al-Tamimi.
A dzsihadista szervezet számára így - az általános vélekedésekkel ellentétben - nem a "fekete arany" fekete piacon történő eladása jelenti a legfőbb pénzforrást. Sokkal inkább, bevételeinek kétharmadát az adók (23,7 százalék), illetve az elkobzás (44,7 százalék) adják. Elkobzás alatt az elfoglalt területeken élők vagyonának és pénzének kisajátítását kell értenünk.
Azt mondhatjuk tehát, hogy az Iszlám Állam bevételeinek kétharmadát zsarolással, megfélemlítéssel és erőszakkal szerzi meg. Ez a modell pedig hosszútávon nem fenntartható. Egyrészt azért, mert elidegeníti a lakosságot, és növeli az esetleges felkelések esélyét, másfelől pedig amiatt sem, hogy egy idő után egész egyszerűen nem marad mit elvenni az uralom alá hajtott iraki és szíriai emberektől.
Ugyanakkor e problémát némiképp mérsékelheti az a tény, hogy míg az Egyesült Államok vezette koalíció, illetve Oroszország az olajkutakat fel tudja robbantani, addig az elkobzás folyamatára semmilyen ráhatása nem lehet. "Az Iszlám Állam létfontosságú bevételei az elfoglalt területeken kiépített bürokratikus struktúrák további működésétől függenek és ezt a struktúrát senki nem tudja megzavarni vagy katonailag megsemmisíteni", érvel a kutató.
Al-Tamimi a bevételi oldal vizsgálata mellett a szélsőséges terrorszervezet kiadásait is vizsgálta. Arra a megállapításra jutott, hogy a szervezet kiadásainak majdnem egészét a biztonsági apparátus (katonák, rendőrök, katonai bázisok) fenntartására fordítja. Azaz a fejlesztésekre, szociális szolgáltatásokra, az egészségügyre fordított összegek rendkívül minimális szintet ütnek meg, amelyből egyértelműen adódik, hogy ez a modell hosszútávon fenntarthatatlan.