Európai szintű betétbiztosítást javasol a Bizottság
Az európai bankunió létrehozását célzó projekt kiteljesítésével 2024-re egységes európai betétbiztosítási rendszer (angol rövidítése EDIS) felállítására tett kedden javaslatot az Európai Bizottság.
Az eurózóna tagjai számára kötelező, de az azon kívüli tagállamok előtt is nyitott (feltéve, hogy az egységes bankfelügyeleten keresztül belépnek a bankunióba) európai betétbiztosítási rendszer megerősítené a bankuniót, nagyobb biztonságba helyezné a betétesek pénzét, javítaná a pénzügyi stabilitást, és tovább gyengítené a bankok és az államadósság közötti összefonódást.
A javaslat lényege, hogy 2017-től kezdődően és 2020 után évről-évre növekvő mértékben az eurózóna szintjén állnának jót 100 ezer euró értékhatárig a betétesek bankokban elhelyezett megtakarításaiért.
Ez három fő szakaszban történne. Első fázisban – a tervek szerint 2017 és 2020 között – a már meglévő vagy csak mostanában létrehozandó nemzeti betétbiztosítási rendszerek lépnének egymással viszontbiztosítási kapcsolatba. A második szakaszban – 2020 és 2024 között – az EDIS fokozatosan egy kölcsönös biztosítási rendszerré alakulna át, évről-évre növekvő arányú osztott felelősségvállalással. Végül 2024-ben az EDIS 100 százalékosan jót fog állni a javaslat értelmében a tagállami betétbiztosítási rendszerekért.
Miképpen Jonathan Hill, a javaslatot bemutató tőkepiaci és pénzügyi biztos hangsúlyozta, a rendszerben garanciák lesznek a potyázás megelőzésére. „A valamit valamiért lesz az alapelv, és nem pedig a valamit a semmiért cserébe. Egyetlen centet sem fog kapni az a rendszerből, aki nem fizeti be maradéktalanul a hozzájárulását” – szögezte le a Bizottság brit tagja. További megszorítás lesz, hogy kizárólag azon országok betétbiztosítási rendszereinek lesz hozzáférése az EDIS-hez, amelyek átültettek minden vonatkozó uniós jogszabályt.
Első szakaszban három éves időtartamra egy viszontbiztosítási modell lépne életbe 2017-től kezdődően. Ebben a fázisban a tagállami betétbiztosítási rendszerek csak abban az esetben férnének hozzá az európai betétbiztosítási rendszerhez (EDIS), ha előzőleg valamennyi forrásukat kimerítették, továbbá, ha maradéktalanul teljesítik az ilyen nemzeti rendszerek létrehozásáról szóló irányelv előírásait.
Az európai rendszerből ugyan többletforrásokhoz juthatnak a tagállami betétbiztosítási rendszerek, de csak bizonyos határokon belül. Ha kiderül, hogy egy nemzeti rendszer nem rendeltetésszerűen jutott hozzá a közös alap forrásaihoz, akkor vissza kell fizetnie az összeget.
Ahhoz azonban, hogy a bankunión belül valamennyi magánbetét azonos szintű védelemben részesüljön, a Bizottság szerint többre van szükség.
Ezért az első hároméves szakaszt követően, 2020-tól kezdődően fokozatosan egy kölcsönös (közös finanszírozású és felelősségvállalást feltételező) biztosítási rendszer jönne létre, amin belül még mindig bizonyos korlátok és biztosítékok védenének a visszaélésekkel szemben.
Az lenne a fő különbség az első szakaszhoz képest, hogy egy nemzeti betétbiztosítási rendszernek nem kellene előzőleg kimerítenie a saját tartalékaitz, mielőtt hotzzáférhetne az EDIS forrásaihoz. Utóbbi ugyanakkor átvállalná a költségek egy meghatározott részét abban az esetben, ha a betéteseket ki kellene fizetni. Ez tehát a nemzeti rendszerek európai rendszeren keresztül történő kockázatmegosztásának már egy magasabb szintje. Az EDIS önrésze (hozzájárulása) a betétesek kártalanításához 20 százalékos szintről indulna és egy négy éves időszak alatt érné el a 100 százalékos szintet.
Ezt követően, 2024-től felállna a végleges rendszer, amelyben az EDIS része a felelősségvállalásból 100 százalékra emelkedne, és az európai szint teljes mértékben fedezné a nemzeti betétbiztosítási rendszereket. 2024 ugyanaz az év, amikor az egységes bankszanálási alap véglegesen feláll, és a nemzeti betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvet is teljes körűen alkalmazni kell majd.
Már 2017-től létrejönne ugyanakkor egy európai betétbiztosítási alap, amit a bankok közvetlen befizetéseiből, a kockázatok súlyozása révén finanszíroznának. Az alap irányítását a már meglévő egységes bankszanálási testületre bíznák.
Jonathan Hill arra is rámutatott, hogy az európai rendszerhez való hozzájárulás a rendszer egészét illetően nem jelentene plusz költségeket a bankoknak. A költségeket ugyanis le lehetne vonni a bankok által a tagállami betétbiztosítási rendszerekbe eszközölt befizetésekből.
Hill úgy véli, hogy a javaslat figyelembe veszi az elképzeléssel szemben erős fenntartásokat hangoztató német takarékszövetkezetek szempontjait is, amennyiben a kockázatok súlyozása alapján a magasabb rizikófaktorú bankoknak nagyobb lesz a hozzájárulásuk, mint a biztonságos pénzintézeteknek.
„Úgy érzem, úgy állhatunk a tagállamok elé, hogy egy nagyon kiegyensúlyozott megközelítést javasoltunk” – szögezte le újságírói kérdésre a tőkepiacért felelős uniós biztos.
A testület a rendelet-tervezettel egy időben egy közleményt is közzétett azokról az intézkedésekről, amelyek révén megítélése szerint a bankok tovább csökkenthetik a kockázatokat.