Szíria: konföderáció mint megoldás?
- Csaknem öt éve zajlik a szíriai polgárháború, amelynek rendezése egyre égetőbb kérdéssé vált napjainkra
- Az ország jövőjét érintő konkrét javaslatokkal ezidáig kevésbé találkoztunk, most azonban Michael O'Hanlon, a Brookings szakértője új tervvel állt elő
- Eszerint a szíriai polgárháborúra a boszniai modell, azaz a konföderáció jelenthet megoldást, amely Washingtonnak, Moszkvának és a régió államainak is elfogadható lehet
- A konstrukció gyakorlatba történő átültetéséhez még sok feltételnek kell érvényesülnie, de a stratégia és a célok meghatározására már most szükség van
Egyes szakértők szerint Szíria számára életképes hosszútávú alternatívát a boszniai modell biztosíthat. 1995-ben Bosznia-Hercegovinát három autonóm részre osztották, amelyet egy gyengébb jogkörökkel rendelkező központi kormány fog össze. Michael O'Hanlon, a Brookings szakértője hasonló képződményt javasol Szíriában is, amely megoldást jelenthet a csaknem öt éve dúló véres polgárháborúra.
O'Hanlon továbbá hangsúlyozza, hogy ez a megoldás nem csak az Egyesült Államoknak, hanem Oroszország számára is elfogadható lehet és a közös célok érvényesülését biztosíthatja. Washington meg akar szabadulni az Iszlám Államtól és Aszadtól is, míg Oroszország szintén le akar számolni a terrorizmussal és biztosítani szíriai befolyását. A konföderáció ideáltipikus esetben kielégítheti ezen törekvéseket.
A terv szerint tehát Szíriát konföderációvá alakítanák, amelynek eredményeként létrejönne egy, a tengerparti tartományok alkotta alavita, az ország északi, északkeleti részein a török határnál egy kurd, délnyugaton egy túlnyomórészt drúz, illetve egy negyedik, szunnita szektor, amelyek kiegészülnének egy kevert, középső területtel Damaszkusztól Aleppóig. O'Hanlon szerint ezen középső területek stabilitásának biztosítása jelenthet problémát, ugyanakkor a többi entitás viszonylag zökkenőmentesen kialakítható lehet.
Ebben a konstrukcióban Aszad lemondana elnöki posztjáról, és egy kompromisszum eredményeként a hatalmát továbbra is támogató alaviták vezetőjeként funkcionálna tovább, de tevékenysége kizárólag az alavita "tagállamon" belülre terjedne ki. Helyét egy gyenge központi hatalom venné át, miután a konföderáció lényege éppen abban áll, hogy az autonóm entitások kezében összpontosul a legfőbb hatalom. Az egyes tagállamok önálló kormányzattal, parlamenttel és hadsereggel rendelkeznek, ez pedig a szélsőségek elleni harcot is megkönnyítheti.
E képződmény fenntartásához és stabilitásához kezdetben nemzetközi békefenntartókra van szükség. Ebben a nyugati államok hozzájárulása mellett Oroszország is aktív szerepet vállalhat, kiváltképp az alavita területeken, ezzel biztosítva Moszkva befolyását Szíria jövőjében.
O'Hanlon azonban hangsúlyozza, hogy e koncepció egyelőre "nem érett meg a tárgyalásokra". Ahhoz, hogy a konföderáció valóban releváns lehetőséget jelentsen, mindenekelőtt az ellenzéki erők megerősödésére van szükség. Washingtonnak ki kell terjeszteni kiképzési és felfegyverzési programját, valamint amerikai, illetve egyéb nemzetközi erőket kell telepíteni Szíriába a még el nem menekült szíriai családok védelme és a hatékony kiképzés érdekében.
Hónapokba, akár évekbe telhet, míg ez az elképzelés a gyakorlatban is megvalósítható lesz, ugyanakkor a célokat és a stratégiát ehhez már most meg kell határozni, érvel a Brookings szakértője. Miután a régió legtöbb, a konfliktusban releváns állama számára sem okoz hátrányokat ez a konstrukció, kiváló alapot biztosít a Nyugat számára a közös munka megkezdésére Oroszországgal, Törökországgal, az Öböl-menti államokkal, illetve Irakkal is a kérdésben.
Az orosz beavatkozás még bonyolultabbá tette az eddig is komplex szíriai polgárháborút. Washingtonnak a kínálkozó alkalmat megragadva változtatnia kell egyébként is kudarcba fulladt Szíria-politikáján, és teret nyitni ennek a stratégiának, amely egy hatékonyabb együttműködést is lehetővé tehet Oroszországgal és ami még fontosabb: végre lezárhatja a véres polgárháborút, és megszüntetheti milliók szenvedését.