délelőtt megpróbált versetírni, de nem sikerült, a hó,amire gondolt, nem voltazonos a hóval, amiakadályozta az előrejutásban,a transzcendens névmásoknem azokat a dolgokat jelölik,amikre az ujja mutata papíron, valakinekaz esküvőjét temetik, a vérnem válik vízzé, de a bor igenel nem tudta képzelni,hogyan lehet kiejtenia transzcendens névmásokközül a valamit, a semmit,az ént, az ezt és a mindent,és egymás szemébe néztünk,és sírtunk mind a ketten,és akkor jobban szerettemaz életet, mintminden bölcsességemetvalaha, kiemelkedik a feketefolyóból, vállára szállegy hófehér galambfáradt testét rég betakarták,angyalok árnya óvja a dértőlbőrének rőt pórusait most,transzcendens névmások táncaa hóban, a látszat lábnyomatérdel a hóban, mintha a volnalehetne, hexameterben a halványlábnyom lába ajándék, némaa vers, szavai transzcendensfoltok a hóbangurulva és gurgulázvagörnyednekgöthös örömeinka valóságfölé,íráskép,névtelen és transzcendensnévmások keresika lábnyom lábnyomáta hamuval kevert hóban,valaki felsóhajt,jól vanhóhér nélkül a versem isárva, a fára akasztjákazt, aki csókért árul fáradtálmot a szűznek,transzcendens névmásoktánca a hóban a gyermek,megváltást ne reméljena bűnös, bánja a bűnét,térdeljen hamuban sült léleka lángban, igazságmesse ki nyelvét,hogyha a látszatbírja szerelmétinnentőlmár jó leszek én is,mint az igazság,transzcendens névmásoktánca a hóbana szépség,nem logikátlana versem, mégsem látjaaz angyalazt a törekvést, hogyjó lesz majd lennia jóság,nincs több szó,elhallgat a csönd is, némaa versem
