Már nem emlékszem, miről beszéltünk.Nem fogadtam meg tanácsait. Cipelema hideg, kocsmaszagú délutánt, s mégmindig hallom aggodalmait,hogy nem boldogulok. Csak az rémlik:valahogy lelket akart önteni belém.Óra hosszat mondta történeteit,azt akarva, hősük én legyek,míg végül lejárt maradék időnk.Megragadta karom: „Csak magadra vigyázz!”Megdöbbentettek szavai: akkor még nem értettem jelentésüket.Ő a kocsmában maradt. Már indulta távolsági busz, futva épp elértem.Visszavágyom arra a délutánra:nem fogadtam meg tanácsait.
