Ostrom és éhezés: helyzetkép Szíriából
- Megkezdődött a Madajában blokád csapdájába került lakosság humanitárius ellátása, miután az éhezésről szóló beszámolók és fényképek hatására a kormány beleegyezett a nemzetközi szervezetek beengedésére.
- A felkelő csoportokkal kötött egyezmény részeként további két, fordított erőviszonyok miatt hasonló ostromhelyzetbe került településre is eljuthatnak a segélyek.
- A nemzetközi közösség jelentős része, illetve a szíriai felkelők Damaszkuszt vádolják szándékos kiéheztetéssel, a szír kormány azonban a felkelő „terroristákat” tette felelőssé a segélyezés ellehetetlenítéséért – valójában mindkét fél stratégiai előnyként igyekszik kiaknázni a civil lakosság helyzetét.
A január eleji egyeztetéseknek megfelelően hétfőn megérkeztek Damaszkuszból a Nemzetközi Vöröskereszt/Vörös Félhold és más szervezetek első segélyszállítmányai a kormányerők, illetve a velük szövetséges Hezbollah harcosai által ostromlott Madajába. A hónapok óta katonai blokád alatt álló település több tízezer lakójának helyzete azt követően került a nemzetközi sajtó és politika látókörébe, hogy az elmúlt hetekben éhező, extrém mértékű alultápláltságban szenvedő emberekről szivárogtak ki képek és videók a szíriai felkelők által ellenőrzött, Damaszkusztól alig huszonöt kilométerre fekvő településről. A Reuters, illetve más hírügynökségek helyszíni beszámolói megerősítették az elképesztő állapotokról szóló anyagokban leírtakat, amelyek többek között sós víz, illetve falevelek elfogyasztásával túlélni próbáló, lesoványodott, legyengült lakosokról szóltak. Az akut táplálékhiány következtében egyes édesanyák nem voltak képesek anyatejjel ellátni csecsemőiket. A helyzetet tetézte a hideg időjárás, illetve az elmúlt időszakban több esetben a havazás is.
Utolsó pillanatban
A konvoj érkezését egyesek üdvrivalgással fogadták, mások viszont a késlekedés miatt panaszkodtak. Pontos becslések egyelőre nincsenek a táplálékhiány miatt bekövetkezett halálesetek, illetve az ezzel összefüggésben közvetlen életveszélyben lévő emberek számáról, azonban a WHO képviselője szerint az eddig adatok alapján körülbelül tizenöt haláleset köthető egyértelműen az élelemhiányhoz, ezen felül további 400 főre tehető a legsúlyosabb állapotban megtaláltak száma, akiket „haladéktalanul” el kell vinni városból, hogy elláthassák őket – ezek az adatok azonban az „ajtóról ajtóra” haladó helyzet-feltérképezés folyamán várhatóan változni fognak. A Vörös Félhold gyógyszerek szállítását is tervezi, közlésük szerint az emberek egészségügyi helyzete miatt pedig mobil orvosi egységek haladéktalan felállítására is szükség van.
A most körülbelül 40 ezer embernek otthont adó város többi lakója számára is létfontosságú a mostani fejlemény, ugyanis a szerencsésebbek is csak az aláaknásított ostromgyűrűn keresztülhaladva, illetve csempészet útján juthattak élelmiszerhez. Utóbbi esetében azonban beszámolók szerint egy kilogramm cukorért akár 20 000 forintnak megfelelő összeget is elkértek, a liszt „árfolyamát” pedig december közepi beszámolók szerint még ennél is magasabban, esetenként 25 000 forintnak megfelelő szinten jegyezték. Mind a tudósítók, mind a segélyszervezetek önkéntesei megdöbbentő, katasztrofális állapotokról számoltak be. Ráadásul a város október óta nem jutott gyógy- és kötszerekhez.
Az eset kapcsán Új-Zéland, Franciaország és Spanyolország kezdeményezésére hétfőn rendkívüli ülést hívtak össze az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A brit és az amerikai ENSZ-nagykövet a damaszkuszi kormányt vádolta a lakosság szándékos kiéheztetésével, Basár al-Dzsaafári szír képviselő azonban visszautasította a felvetéseket; közlése szerint a Madajában kialakult helyzetért a várost ellenőrző felkelők tehetők felelőssé, vagyis azok a „terroristák” – utalva a városban aktív szalafista Ahrár as-Sám milíciára -, akik elveszik a szír kormány által a lakosság részére biztosított segélyeket. Tagadta azt is, hogy rendkívüli helyzet lenne a városon belül, szerinte a felkelők nem engedik ki a lakosokat, a sajtóban megjelent képek pedig nem tekinthetők hitelesek. Utóbbinak azonban nemcsak a friss beszámolók, hanem az ENSZ segélyszállítmányait felügyelő humanitárius vezető, Stephen O’Brian közlése is ellentmond.
Az ENSZ illetékes hatóságai eközben háborús bűnök elkövetése miatt indítottak vizsgálatot az ügyben, amelyhez több más szíriai ostrom esete is kötődhet. A lakosság kiéheztetése, az alapvető ellátás megvonása ugyanis kimerítheti a nemzetközi humanitárius jog megsértését – kérdés persze, mekkora jelentőséggel bír egy ENSZ-vizsgálat a harcoló felek magatartására.
Tudatos taktika
A megnövekedett figyelem ugyanakkor indokoltnak tűnik annak fényében, hogy a Madajában tapasztalt krízishelyzet extrém ugyan, mégsem egyedi Szíriában. Az ENSZ legalább tizenöt olyan ostromlott településről tud, ahol a civil lakosság csapdába esett, élelmiszer- és gyógyszerellátásuk pedig akadozik vagy megszűnt. A Madajában kialakult válsághelyzet is szorosan összefüggött a szomszédos Zabadani sorsával. A kormányerők júliusban kezdődött offenzívája elsősorban a Zabadaniban koncentrálódó iszlamista felkelők állásai ellen irányult, amellyel nyomást kívántak gyakorolni rájuk a török határhoz közeli két település, Fuaa és Kefraja ügyében, ahol épp ellenkező eset állt fenn, a felkelők próbálták, illetve próbálják bevenni őket.
A tavaly nyár óta - részben iráni és török közvetítéssel - zajló megbeszélések eredményeképp végül a két utóbbi településről a felkelők hozzájárultak síita harcosok és civilek evakuálásához, cserébe Zabadaniból a kormányerők mintegy húszezer embert engedtek ki, akiknek nagy része Madajában talált menedékre. Zabadani források szerint ugyanakkor a kormányerők a saját maguk által ellenőrzött kerületekből, illetve a szomszédos Bloudan faluból is telepítettek ki erővel lakosokat, mégpedig az ostrom alatt álló Madajába – a becsült húszezres számban ők is benne vannak.
Vagyis a civilek egy jelentős része tulajdonképpen a harcoló felek kölcsönös zsarolásainak és alkudozásainak van kiszolgáltatva, akik saját fegyveres erőik és szimpatizánsaik kimenekítésére, illetve stratégiai pozíciók megszerzésére használják a kitelepítéseket, illetve a kiéheztetés taktikáját. Madaja megszerzésével a szír kormány nagy lépést tenne a libanoni határvidék teljes körű ellenőrzése irányába, míg a felkelők az említett két városon keresztül erősítenék meg északi pozíciójukat.
A hirtelen kétszeresére növekedett lakosságszámú Madajában az újonnan érkezettekkel kezdett súlyosbodni a harcok miatt egyébként is ingatag humanitárius helyzet; az elszállásolás és ellátás oldaláról érkező nehézségek mellett Damaszkusz kritikusai szerint a továbbra is ostromolt Zabadaniból menekülők között vélhetően átszivárgott fegyveresek miatt is lépett fel keményebben a Madajában csapdába szorultak ellen. Zabadanira ugyanis nagy számban dobtak le a kormányerők, ami elég nagy nemzetközi vihart kavart, és kiváltója lehetett a mostani helyzetet eredményező áttelepülésnek, illetve megegyezésnek.
A most az ENSZ közvetítésével létrejött paktum értelmében Madaja megsegítéséért cserébe, az oda induló segélyszállítmányokkal egy időben a különböző felkelő frakciók is hozzájárultak hasonló missziók beengedéséhez az északabbi Fuaa és Kefraja településekre is. Kérdés azonban, mi lesz a sorsa a többi, blokád alá vont civil lakossággal rendelkező helységnek – így például az ISIS terrorszervezet milíciái által elfoglalni szándékozott, jelenleg a kormány kezén lévő Deir az-Zornak, ahol sem a nemzetközi nyomás, sem a kölcsönös érdekeltségek nem kényszerítik a támadókat a nem harcoló lakosság védelmére.