Épp egy talpig páncélba öltözött lovag állt mellettem, amikor megnéztem a telefonomon az első részvételi eredményeket. Ő kissé egykedvűen izzadt mellettem a többkilós jelmezben, és talán már csöndben átkozta azt a percet, amikor jó ötletnek tűnt, hogy egy középkori hagyományőrző csapathoz csatlakozzon. Az én homlokom jóval diszkrétebben gyöngyözött, hiszen csak azért izgultam, hogy vajon merre indul el a városom, egykori lakóhelyem: a múlt felé tesz megint egy kacskaringót, vagy a jövő felé kezd el bukdácsolni... Читать дальше...