A Beszterce-lakótelepnél kicsordul a tömeg az autóbuszból. Salgótarján belvárosától vagy tizenöt percen át, mint dobozba tömött heringek, úgy utaznak a szatyrokkal felmálházott helybéliek, de ahogy átkelnek a széles hídféleségen, amely a főútról lankásan a telepre vezet, mintha új világba lépnének. Szétspriccel a nép a négyemeletes épületek és a tízemeletes toronyházak között, és mögöttük feltárul a központ, a sajátos formájú Beszterce tér.
Fürdik az őszi napfényben. Elől kiöblösödik, a többi irányban pedig... Читать дальше...